császárok tála

A tálat kemény felületen valami puha, rugalmas anyagra helyezzük rá. Mossuk meg a kezünket és az edény füleit is, hogy minden zsíros anyagot eltávolítsunk róluk. Ne törölközzünk meg, hanem nyitott, nedves tenyerekkel, ellenkező irányba csúsztatva, egyenletes mozdulatokkal dörzsöljük a fényes füleket, s egyszercsak furcsa varázslatnak lehetünk tanúi: a víz szemünk láttára életre kel. Eleinte csak a felszíne fodrozódik, majd halkan zizeg, szinte táncolni kezd, s szabályosan négy oldalról örvénylik. Végre millió apró cseppre porlik és magasba szökken, mint egy szökőkút. A látvány olyan, mintha a négy hal vagy a négy sárkány szájából lövellne ki a víz, és a tál meg is szólal, akár egy hangszer. A hang színe, magassága attól függ, mennyire töltjük tele a tálat, és milyen irányban, milyen erősen, milyen gyorsan rezegtetjük. Minél jobb minőségű az edényünk, annál magasabbra tudjuk vizét felszöktetni.

A dörzsi-tál „megszólaltatása” kellemes, relaxált állapotot idéz elő, mivel elősegíti az elektromos öltés kiegyenlítődését az emberi testben. A kézen három jin- és három jang-meridián fut végig, s a dörzsölés közben keletkező rezgések a meridiánokon át a tűszúráshoz hasonló harmonizáló hatást fejtenek ki. A rezgések – akárcsak a kínai gyógygolyók használatakor – a reflexzónákat, az akupunktúrás pontokat stimulálják. A mai természetgyógyászatban az edény rendszeres használatát akkor tanácsolják, ha valami megakadályozza, hogy az információ zavartalanul jusson el a központi idegrendszerbe. Jól alkalmazható hallássérültek kezelésében, mozgásszervi betegek gyógyításánál, balesetet szenvedett emberek rehabilitációjában is. A dörzsi-tál így nemcsak játék, hangszer, hanem segít átélni a természethez tartozás rejtélyes misztériumát és megőrzi egészségünket is. Különleges tulajdonságai miatt valaha csak a kínai császárok, a „Menny Fiai” használhatták, s ennek következtében tovább éltek, egészségesebbek lehettek, mint az egyszerű halandók.